A Boldog Ceferino Intézet munkatársai is készülnek CCIT trogíri konferenciájára. Ezzel a cikksorozattal szeretnénk az olvasók figyelmét is felhívni a szervezet tevékenységére.
A CCIT - Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért – immár 44 éve rendez nemzetközi találkozókat, melyeknek állandó résztvevői a Kárpát-medence szerte elkötelezetten dolgozó cigánypasztorcáiós munkatársak.
Ötrészes sorozatunkban a CCIT múltjának rövid áttekintését adjuk közre Elisa és Léon Tambour (Belgium) tollából 2015-ből.A pasztorális téren történő nyitás egyre nyilvánvalóbb lett. Az egyre nagyobb méreteket öltő mobilitás és migráció, a gyorsuló kommunikáció, lassanként korunk realitásai lettek és ezáltal a „másikkal” való találkozás jelentősége is más hangsúlyt kapott. A különféle vallások közelsége, a cigányok körében tapasztalható erőteljesebb részvétel új szemléletet hoztak a pasztorációban, annál is inkább, mivel a főként a fiatalok - cigányok és gádzsók egyaránt - egy olyan modern szemlélettel kerültek szembe, mely vallási közömbösséget hirdet, és azon igyekszik, hogy a Hitet az utolsó védőbástyáig szorítsa vissza. Az eddigiekben még nem tapasztalt mértékű sokféleségtől, és vallási közömbösségtől sarkallva az Egyházak az evangelizáció egy új sugallatát, valamint az „elfogadott különbözőség” szellemében való munkálkodás lehetőségeinek felkutatását tartják fő feladatuknak. Ezen új ihletettség kultúrájukba való beillesztése kihívást jelent a cigányok számára is, akiknek kultúrája alapvetően hordozza a vallásos érzést, mely az utóbbi időkben megrendült. Tapasztalható egy törekvés arra, hogy legyen ilyen irányú képzés és legyen helyük a cigányoknak, ahol lehetőségük van arra, hogy szót kapjanak s megnyilatkozzanak, felemelkedésük laikusként, illetőleg diakónusi, vagy szerzetesi felszentelés útján is elérhető perspektíva legyen számukra.
A CCIT részese volt ennek a fejlődésnek. A nyitásra való készségét a görögkatolikusok, ortodoxok és reformátusok találkozóikon való részvétele igazolja (egy református lelkész hosszú éveken keresztül töltötte be az elnökhelyettesi funkciót!), valamint az arra való erős törekvése, hogy maguk a cigányok vállaljanak és végezzenek élő evangelizációs tevékenységet. Az ez irányú igyekezete több általa tanulmányozott téma tekintetében is kimutatható; csak néhányat idézve ezek közül: 1985. „Cigányok saját közreműködésükkel végzett evangelizációja”; 2007. „Evangelizáció: szabadságot és emberi méltóságot a cigányoknak”; 2014. „Lerombolni az elszigeteltség és kirekesztés falait - evangéliumi kihívás”. Ebben a szellemben erősödtek meg baráti és együttműködést tükröző kapcsolataink a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsával. A CCIT működésének kezdetén mutatkozó néhány nehézség széleskörűen és megnyugtatóan rendeződött, és az 1987. évi Brescia-i találkozón maga Mgr. Cheli, a Tanács elnöke, tolmácsolta II. János-Pál további tevékenységre buzdító üzenetét. A CCIT aktívan közreműködött a Tanács által szervezett találkozókon és egy tagja közreműködött a 2006-ban kiadott „Irányelvek a cigánypasztorációban” címet viselő fontos dokumentuma megszövegezésében.
Elisa&Léon Tambour (Belgium)
Forrás: Nevi Yag