A CCIT - Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért – immár 44 éve rendez nemzetközi találkozókat, melyeknek állandó résztvevői a Kárpát-medence szerte elkötelezetten dolgozó cigánypasztorcáiós munkatársak.
Sorozatunkban a CCIT múltjának rövid áttekintését adjuk közre Elisa és Léon Tambour (Belgium) tollából 2015-ből.Negyvenedik évébe lépett a CCIT. A kezdetekkor más idők jártak: a mobil telefon, a számítógép nem léteznek, a „vasfüggöny” létezése a keleti országok romáinak teljes elszigeteltségét jelenti. Milyen körülmények között zajlott a „kommunikáció”, mely napjainkra oly fontossá vált? És mi volt a helyzet az Egyházzal? Keleten a kommunista ateizmussal került szembe. Nyugaton a zsinat utáni vitáktól volt hangos. A cigánykérdés aligha lehet napirenden.
Yoška ekkor már körbeutazta Európát, és látta, hogy a cigányok mindenütt nagy elszigeteltségben élnek, csakúgy, mint azok, akik megkísérelik az irányukba való nyitást. Erősen foglalkoztatja a gondolat, hogy az Egyház cigányokhoz való közeledése ügyében szükség lenne egy nemzetközi szintű tanácskozásra. Ma talán banálisnak tűnik ez az ötlet, de azokban az időkben egyáltalán nem annak számított. Ebben a szellemben hívott meg Yoška 1976-ban Párizsba négy országból mintegy tíz embert. A pünkösdiség volt a közös gondolkodás témája, mely akkoriban tűnt fel és nemzetközileg is váratlan méreteket öltött. Nem lehetett előre látni, hogy lesz-e folytatása ennek a találkozónak, de annyira érdekesnek találtuk, hogy Yoškával közösen a megismétlés mellett döntünk.
Három nem hivatalos találkozót követően az 1979. évit már azért szervezzük, hogy struktúrát adjunk tevékenységünknek. Ezen a „CCIT” nevet választjuk magunknak (Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért), és rögzítjük az alapelveket: évente egy találkozó, melyet minden alkalommal más országban szervezünk. Olyan személyeket hívunk meg, akik elkötelezetten vesznek részt a „terepen” végzett munkában. Minimális méretű struktúra (egy felelős, akit egy „animációs csapat” támogat). Autonómia, de széleskörű kapcsolat az Egyházzal, szegénység és önkéntes munkára való alapozás. Célunk nem egy projekt kidolgozása, hanem egy aktívabb pasztorációra való ösztönzés, mely szorosan kapcsolódik a cigányok mindennapi életéhez.
A cigányok mindennapi élet sokat változott az elmúlt 40 év alatt! A CCIT története szorosan kötődik hozzá. A hozzájuk való közelségre mindig nagy súlyt fektettünk. Ennek alapvetően három megjelenési formájáról adhatunk számot. A nemzetközi találkozók témájának megválasztása, a felelősök látogatásai keleti és nyugati országokban - abból a célból, hogy jobban megérthessük valós helyzetüket, s hogy új kapcsolatok révén növeljük a CCIT ismertségét, létszámát - valamint a Nevi Yag című kiadványunk, melynek első száma 1984 októberében jelent meg. (Ezt megelőzően, 1980. júliusától kezdődően „Le Courrier” néven adtunk ki sokszorosított füzetet) azzal a céllal, hogy jobban megismertessük és megszerettessük a romákat, s hogy teret biztosítsunk a CCIT szellemisége kisugárzásának.
A CCIT története a cigányok olvasatában is követhető, és fordítva. A romák utóbbi 40 évét illetően számos jelentős esemény igazolja ezt a párhuzamosságot.
Elisa&Léon Tambour (Belgium)
Forrás: Nevi Yag