A CCIT - Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért – immár 44 éve rendez nemzetközi találkozókat, melyeknek állandó résztvevői a Kárpát-medence szerte elkötelezetten dolgozó cigánypasztorcáiós munkatársak.
Sorozatunkban a CCIT múltjának rövid áttekintését adjuk közre Elisa és Léon Tambour (Belgium) tollából.40 évvel ezelőtt Kelet még a szovjet kommunizmus befolyása alatt van, a cigányok a „vasfüggöny” mögötti elszigeteltségben élnek. Ennek konkrét megjelenési formája a „berlini fal”, melynek ledöntését 1989. november 9.-én lesz alkalmunk „megünnepelni”. A kommunizmus idejében a velük szemben eluralkodott nézet szerint nem képeznek etnikai kisebbséget, hanem, mintegy a kapitalizmus maradványaként, egy társadalmilag marginális csoportot alkotnak, mely a „proletariátus hatalmának” köszönhetően integrálódni fog. Hogy ezt az asszimilációra irányuló törekvést elkerüljék, a romák megerősítik cigány identitásukat, és inkább kultúrájuk, szokásaik, életmódjuk hagyományaiba menekülnek. Az üldöztetések idejét élő Egyház aligha jelenthet számukra menedéket, vagy támogatást.
A CCIT egy kis csoportja, melynek animátora Yoška, rendszeresen ellátogat Keletre, tanúságot téve egy pasztorális igyekezetről, valamint keresve azokat a kapcsolatokat, melyek idővel realizálódnak… Így 1982-ben egy – a romák barátjaként számon tartott - lengyel résztvevőt üdvözölhetünk a CCIT kölni találkozóján, majd három magyart is az 1984-es hollandiai találkozón. Ők voltak az első olyan résztvevők, akik a vasfüggöny mögül érkeztek. 1990-ben - a vasfüggöny már a múlté - Magyarországon rendez találkozót a CCIT, majd a következő évben Horvátországban.
Ettől kezdődően a keleti országok integráns részét alkotják a CCIT-nek. A vasfüggöny eltűnését követő időszak 26 találkozójából 14-et az egykori kommunista országokban rendeztük meg. A választott témák arról tesznek tanúbizonyságot, hogy mindvégig figyelemmel kísértük a cigányság aktuális problémáit mind a nyugati, mind a keleti régiók tekintetében. 1990: „Cigány fiatalok az Egyházban, a társadalomban”; 1992: „Cigányok az Egyház és a társadalom határterületein”…Az évek során egyre bővült azoknak a létszáma, akik az egykori kommunista országokból érkeztek, s ez gazdagodást jelentett a CCIT-nek. Egy új testvériség született meg ezáltal mindazon különbségek ellenére, melyek a történelmi múltból, az Egyházzal és a pasztorációval kapcsolatos eltérő felfogásból eredtek.
A cigányok vándorlása
A migrációs jelenség kétségkívül érinti mind a kibocsátó, mind a befogadó, vagy be nem fogadó nyugati országot! Már 1970-ben voltak jugoszláviai cigányok, akiknek a trieszti félig nyitott kapun keresztül Olaszországba, majd más országokba is sikerül átjutniuk. Szegények, akik a nyugati világ szabadelvűségét kihasználva minden eszközzel keresik a túlélés lehetőségét, nomád életmódot folytatva, hivatalos papírok nélkül. Számuk nem túl jelentős, de nagyon láthatóak és jelenlétük új problémákat vet fel. Az antwerpeni második találkozón 1977-ben már világosan látszik, hogy merre tart a CCIT, ezt igazolja az akkori témaválasztás is: „Keresztény szemmel a jugoszláv migrációról”. A kommunizmus bukását követően 1990-ben román romák érkeztek menedéket kérve a nyugati „Édenbe”, ahol majd remélhetőleg visszanyerik emberi méltóságukat. Őket az egykori Jugoszlávia területéről érkező romák követték 2000- ben a balkáni háborúk idejében, többek között a koszovói etnikai tisztogatások idejében. Hozzá kell tennünk, hogy a kommunizmust követő vadkapitalizmus időszaka egy új szegénységet generált, és egy újfajta diszkriminációt, melynek hátterében a nemzeti rasszista mozgalmak megjelenése állt. Ezek a migrációs jelenségek a távolról sem véget érő menedékkérelmek, az illegalitás, a bizonytalanság, a kiűzetések elszomorító sorozatát eredményezik. Ezen felül hangsúlyos hozzájárulást jelentenek az előítéletek, a cigányellenesség mindennapos banalitásként való kezeléséhez, s ez a „cigány csak cigány marad” felfogás alapján visszahat a nyugati cigányságra is.
A CCIT közelről éli meg ezeket az élethelyzeteket és témái között szerepelteti. 1998: „A cigányok mindenhol idegenek”, 2008: „Békességteremtők a cigányellenes társadalmi közegben”. A Nevi Yag számos cikkben tudósít a kirekesztés drámai tapasztalatairól, valamint felhívja a figyelmet a remény és az evangéliumi lelkületű cselekvés ébrentartására.
Elisa&Léon Tambour (Belgium)
Forrás: Nevi Yag