A CCIT - Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért – immár 44 éve rendez nemzetközi találkozókat, melyeknek állandó résztvevői a Kárpát-medence szerte elkötelezetten dolgozó cigánypasztorcáiós munkatársak.
Ötrészes sorozatunkban a CCIT múltjának rövid áttekintését adjuk közre Elisa és Léon Tambour (Belgium) tollából.A kommunizmus bukása mind politikai, mind gazdasági téren változásokat hozott Európában. Keleten a liberalizmus fejlődése a leginkább sebezhető rétegek számára, s cigányság természetesen ide tartozik, egy új szegénységet generált. Nyugaton képzettségük hiányosságai miatt rekesztődtek ki a cigányok a technológiai váltásból. Mindenütt nő a munkanélküliség, mely nyugtalanságot kelt és erősíti a szélsőjobbhoz tartozó mozgalmakat, melyek „biztonsági” politikát követelnek s ennek a cigányok az áldozatai. Európa keresi önmagát: nyitni szeretne az egykori kommunista országok felé, de nyugtalanítják az ébredő nacionalizmusok s ezért a felvételüket kérő országok számára feltételül szabja a kisebbségi integrációs politika meglétét.
Ez a fejlődési folyamat, melyet a migrációs törekvések és a gomba módra alakuló cigány szervezetek is erősítenek, Európa asztalára teszi a „cigánykérdést”, és intézményesíti azt. Egyre világosabbá válik a kép a főként keleten tapasztalható problémáikról, melyek a következők: a szegénység, a nomádok részére kijelölt tartózkodási területek hiányosságai, az oktatásban való részvételük korlátai, a munkavállalás, az egészségi ellátás, valamint a megfelelő lakhatás terén tapasztalható anomáliák. Az Európai Unió keresi a cigány szervezetekkel való párbeszédet, de ez utóbbiak számára szinte lehetetlen egy demokratikus képviselet kialakítása, mivel valójában egy nemzetek feletti, igen elszórt és kevéssé szervezett kisebbségről van szó. Szervezeteik mindazonáltal idővel megszerzik legitimitásukat, megnyilatkoznak a cigányság nevében és eljutnak az Európai Unió illetőleg a nemzeti szinteken zajló párbeszéd valamilyen formájára. Európai szinten már kidolgoztak terveket, ám ezek messze nem elégségesek. Nem igazán működőképesek, és erős passzivitást kell leküzdeniük, főként a cigányellenesség terén, mely az egyre több biztonsági intézkedést követelő „politikai doktrínában” érhető tetten. A diszkrimináció jelenségei erősödnek és olykor fizikai agresszióban testesülnek meg. A cigány népesség különös módon olyan közegbe kerül, ahol kedvező állásfoglalások és egyértelműen heves ellenséges támadásokkal találja szembe magát!
Az egyházak részéről tudatosság és erősödő cigányok iránti elköteleződés mutatkozik meg. A cigányok lassanként integrálódnak a nemzeti lelkészségekbe s ott valamilyen elismert funkciót, küldetést töltenek be. A pünkösdieknél a roma lelkipásztorok és prédikátorok megjelenése természetessé vált. Ezek a jelenségek a cigányság megerősítésének minősülnek.
A CCIT is figyelemmel kísérte ezeket a fejleményeket. A 2009.évi találkozó témája a „Kisebbségek dinamizmusa és hivatása”; a 2010. évié „Isten igéjének és a cigányok hangjának meghallgatása”; a 2011. évié pedig „Európának címzett kérdés: reménység a legnagyobb bizonytalanságok közepette”. A CCIT publikálta „nyílt levelét”, melyet 2008-ban küldött meg az Olasz Püspöki Konferencia részére. Ebben kifejezte aggodalmát a diszkriminációs politikai megnyilvánulássokkal szemben és kérte,hogy „ítélje el ezeket a méltánytalanságokat, melyek az evangéliumi üzenetben foglaltakra nézve sértőek”. A Nevi Yag rendszeresen kínál megszólalási lehetőséget a romáknak, illetőleg utazóknak és jelentet meg „elkötelezett” személyektől származó cikkeket.
A CCIT egy felelőse, a Vatikán felkérésére, megfigyelői státuszban látta el az Egyház képviseletét a 2005-ben Strasbourgban megalapított Európai Romák és Utazók Fórumánál. A CCIT találkozókon résztvevő cigányok számának folytonos növekedése része mindezen fejlődésnek. Természetes „ritmusban” bekövetkező folyamatról van szó ez esetben. A CCIT tagsághoz, legyen szó romákról, vagy gádzsókról, olyan nemzeti, vagy régiós területen vállalt konkrét elköteleződésre van szükség, mely a fizikai és lelki értelemben vett az emberi haladást szolgálja. Egyre több roma és utazó érkezik hozzánk, osztja meg velünk tapasztalatait, valamint az élő és termékeny testvériséget, s gazdagítja mindezzel a CCIT-t. Népeik sajátos különbözőségeiről is tapasztalatot szereznek: nagy a különbség egy írországi utazó és egy ukrajnai roma között…
Elisa&Léon Tambour (Belgium)
Forrás: Nevi Yag