Dicsőség az Úrnak! – lépek be a rogyadozó kertkapun. Dicsőség neki! – érkezik nyomban a felelet. Nem ismertem a szegényes ház lakóit, csak tudtam, hogy cigányok élnek ott, s biztos voltam abban, hogy ha megjelenésem meglepő lehet is, a köszöntésemet valami hasonlóval fogadják.
A cigánypasztorációban ismert tapasztalatunk, hogy velük azon nyomban lehet beszélni az Istenről, nem kell előtte udvarias köröket tennünk, mint a nem cigány magyar családok legtöbbjében. Számukra az Isten léte, életükben való közvetlen jelenléte nem kérdés.
Az már persze kérdés, hogy mindez hogyan hat a tetteikre, egyáltalán van-e rá hatással. Akik Krisztus egyházának küldötteiként megyünk hozzájuk, egyik legfontosabb átadandó üzenetünk, hogy ez az irigylésre méltó erős hitvilág, természetes istenfélelem legyen meghatározó a gondolkodásukban és tetteikben. Amikor ez sikerül, ott paradicsomi állapotok születnek, még ha meg is marad jó ideig a szegénység. Az egyház célja nem elsősorban a társadalmi kérdések megoldása, hanem az Isten országának a hirdetése, amely már itt a földön is megvalósulhat. Számtalan tevékenységünk erre irányul, hogy megtapasztalható legyen az Isten országa már itt, a földi életünkben is.
Ezen munka részleteibe vezet be minket ez a gazdag gyűjtemény, amely egyrészt a jó gyakorlatokról számol be, nem elrejtve azok nehézségeit sem, illetve javaslatokat fogalmaz meg, hogy merre menjünk tovább. Nagyon sokat tett már egyházunk a cigány testvérekért, elegendő csak e könyv tartalomjegyzéket végiglapozni, mégis érezzük, mindez elenyészően kevés ahhoz képest, amire még szükség van. Amikor ilyen könyv készül, az üzenet a jövőnek, hogy készek vagyunk még többet tenni, egyszersmind meghívás, hogy legyünk minél többen, kik Isten országán ilyen módon is munkálkodunk. Az pedig csak melléktermék, hogy közben emberi és társadalmi problémák oldódnak.
Kocsis Fülöp érsek, metropolita