A Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében projekt keretén belül 2018. szeptember 27-28-án, a Váci Egyházmegyével közösen került a konferencia megrendezésre.
A projekt határon túli együttműködő partnerei is képviseltették magukat, így a kárpát-medencei tapasztalatok cseréjére is lehetőség nyílott. Több egyházmegye intézményeinek civil és egyházi szakemberei, és hat szerzetesrend képviselői vettek részt a konferencián.
A megnyitót Dúl Géza cigánypasztorációs referens tartotta, köszöntötte a résztvevőket, és a konferencia fő témáit (a Ceferino Intézet eddig elért eredményeinek és további terveinek ismertetése, és a 2020-ban megrendezésre kerülő Eucharisztikus Világkongresszusra való közös készület) vázolta. Idézte Szent VI. Pál pápát, aki a cigány testvéreket buzdítva mondta, hogy „Ti az egyház szívében vagytok!”.
A program Köllő Sándor, a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium lelkésze beszélt az ifjú egyetemisták között végzett lelkipásztori munkáról, az egyházmegyei és egyetemi együttműködési lehetőségekről.
Ezt követően a Boldog Ceferino Intézetet mutatta be Farkas Gábor és Bángi-Magyar Anna. Kiemelték az Intézet bővülő képzési lehetőségeit, a nemzetközi kapcsolatok növekvő számát, a Cigánypasztoráció a Kárpá-medencében projekt által eddig nyújtott lehetőségeket a gyümölcsöző kapcsolatépítésre, a közeljövő képzési alkalmait, az együttműködő szervezetek és intézmények körét.
A délután csoportbeszélgetésekkel folytatódott. Ezennel a szentségekhez, szentségi élethez való viszonyról, a cigány testvérek érzelmi szükségleteiről, a megszólítás és meghívás jelentőségéről, a hiteles cigány és nem cigány közvetítők szerepéről folyt a párbeszéd. A csoportok egy-egy képviselője a plénummal is megosztotta a beszélgetések konklúzióját.
A közös szentmisét dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatta be. Esti előadásában a spiritualitásra fogékony cigány testvérek közt végzett lelkipásztorkodás alapelveire hívta fel a figyelmet, összhangban az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa által megfogalmazott irányelvekkel.
A konferencia második napján a közös ráhangolódás után Dúl Géza cigánypasztorációs referens beszélt az egyház befogadó szerepéről, a katekumenátus lehetőségeiről az egyház közösségébe érkező cigány testvérek számára. Dr. Tomka Ferenc előadásában pedig a hitvallás, a tanúságtétel, a közösségben megélt öröm erejéről beszélt.
Az előadásokat tanúságtételek követték. A mátraverebélyi Csemer házaspár megosztotta, hogy mennyire meg tudtak újulni lélekben és életmódjukban is Isten Igéjének befogadása által. A keresztény közösségi élet megújító erejéről ezúttal a szendrőládi közösség számolt be. A tanúságtételek közös vonása, hogy örömről, kiegyensúlyozottságról és a megosztás képességéről egybehangzóan szóltak.
A konferencia dr. Beer Miklós püspök tapasztalataival folytatódott. Beszámolt a Váci Egyházmegye modell értékű pasztorációs gyakorlatáról, s azokról a személyes tapasztalatokról, amik megerősítik, hogy a cigánypasztorációt kitartóan kell végezni, hisz eredményei gyakran évtizedes távlatokban lesznek a környezet számár is láthatóak.
Misehallgatás és ebéd után Bógár Zsolt roma származású kispap beszélt életútjáról és azokról a támogatókról, akik őt a papi szolgálat fele segítették, tanúságot tett hivatásáról.
A 2020-ban megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról dr. Versegi Beáta CB beszélt. A történeti áttekintés után a konferenciáról mint tanúságtételről beszélt, rámutatva annak fontosságára, hogy a hívőknek egyszerre kell szívüket és értelmüket is formálni, hogy jellé tudjanak válni a tudnak ünnepelni.világban. Nagy erőt lát a cigány testvérek családszeretetében és képességükben, hogy méltón.
Sokak gazdagodására Orsós Zoltán csákánydoroszlói plébános tett tanúságot arról, hogy ő hogyan élte meg sebzettségét, hogyan lelt gyógyulásra hivatásában. Az egyik kiemelkedő beszámoló Majnek Antal munkácsi püspök megosztása volt saját evangelizációs tapasztalatairól. Ő maga is gyakran megy a cigány „táborokba”, figyelmes meghallgatással, elsősorban a férfiak megszólításán keresztül jutnak el a családokhoz. Hitoktatók rendszeres jelenléte segíti a missziót.
A csoportbeszélgetésekben a résztvevők saját szentségi életük közvetlen és tágabb környezetre tett hatásáról beszélgettek, kitérve azokra az impulzusokra, amik a konferenciáról hazatérve majd segíthetik közösségi munkájukat. Mély közösségi élményről, jó gyakorlatok soráról, az érzékenyítés jelentőségéről számoltak be megosztáson.
A konferencia záró napján kerekasztal beszélgetésen osztották meg a résztvevők az elmúlt napokon szerzett tapasztalataikat, majd közös misével ünnepelték az Urat.
Forrás: BCI