2025.04.08. 08:00
Ezért alkotunk. Ezért fontos, hogy meghallgassuk azokat is, akiknek eddig nem volt hangja. Mert a legmélyebb igazságok néha épp egy cigány kisgyerek pálcikaemberében rejtőznek.Gyerekként nem azért rajzoltam, hogy elismerést kapjak, hanem mertmondanivalóm volt. Egy érzés, gondolat vagy történet, amit képekben tudtam legjobban elmondani. A művészet számomra mindig is kifejezés volt – a belső világom láthatóvá tétele. Ez a lényeg.
Ahogy nőttem, egyre több elvárás jelent meg: tökéletesség, technika, elismerés, követők. De rá kellett jönnünk, hogy a jó művészet nem attól jó, mert hibátlan. Attól jó, mert igaz. Mert kapcsolatot teremt alkotó és befogadó között. Egy gyermeki pálcikaember többet mondhat a szeretetről vagy félelemről, mint egy technikailag tökéletes, de lélektelen olajfestmény. Nem a forma számít elsőként, hanem az, hogy van-e benne valódi emberi tartalom.
Sokszor épp a legegyszerűbb kifejezésmód a legőszintébb. Egy gyerekrajzban nincsenek manírok, csak tiszta szándék: „Nézd, ez vagyok én. Így érzem magam. Így látom a világot." Ha ez az üzenet eljut valakihez, az már művészet. Ez az, amit nem lehet tanítani, csak hagyni, hogy megszülessen.
Ezért is különösen értékes a roma művészet. Nem az etnikai címke miatt, hanem mert a roma lét-tapasztalata, valósága formálja. Egyedi nézőpontot hoz, olyat, amit a többségi társadalom gyakran nem lát, vagy nem hall meg. A cigány fiatalok történetei, érzései, világlátása fontos üzeneteket hordoznak, de sokszor hiányoznak a megfelelő eszközök, hogy ezeket megmutathassák. Lehet, hogy csak egy kővel rajzolnak a betonra – és ez is kifejezés, de nem elég ahhoz, hogy igazán megosszák a világukat másokkal.
Ahhoz, hogy ezek a hangok hallhatóvá váljanak, teret, támogatást és eszközöket kell adnunk nekik. A fiatal roma alkotóknak nemcsak joguk, de feladatuk is van: elmondani, amit csak ők tudnak elmondani. És nekünk is van feladatunk: biztosítani, hogy megtehessék. Ez ugyanúgy igaz minden más népcsoportra, kultúrára és háttérre is – hiszen mindannyiunk élménye más, és ebből fakadóan a mondanivalónk is egyedi és értékes.
Számomra a művészeti indíttatás ma már Isten. Ő a legnagyobb alkotó, a világ, az ember, a természet: az Ő mesterművei. Ő nem tökéletességet keres bennünk, hanem őszinteséget. Úgy néz ránk, mint a szülő, aki büszkén nézi gyermeke rajzát: nem a technikát látja, hanem a szívet mögötte. Isten szeretete alkotásra hív – hogy mi iskifejezzük, láttassuk, megosszuk a bennünk élő jót, fájdalmat, reményt. Művészetünk Általa válhat élővé.
Ezért alkotunk. Ezért fontos, hogy meghallgassuk azokat is, akiknek eddig nem volt hangja. Mert a legmélyebb igazságok néha épp egy cigány kisgyerek pálcikaemberében rejtőznek.
Szöveg és kép alkotója: Galambica Péter