2025.03.17. 13:55
Miskolcon a Mindszent Plébánián tartottunk cigánypasztorációs közösségi találkozót 2025. március 8-án. Szentmisével kezdődött a nap, majd kommunikációs tréningen vettünk részt. Kapcsolaterősítő játékok és feladatok vártak ránk, terveztünk közösen Istent hirdető plakátot, elemeztük a kommunikációnkat, majd közös terítés és közös étkezés után egy hangulatos zenei előadást hallgattunk meg a Romano Teatro előadásában. Útravalónak lendületet, feltöltekezést, békét és örömet vittünk magunkkal.
Szentmisével kezdtük a napot. A legszentebb áldozatot Koós Ede atya, az Egri Főegyházmegye cigánypasztorációs referense mutatta be négy másik atya és egy diakónus jelenlétében. Szentbeszédében kiemelte, hogy az Egyház hív minket, feladatunk van a nagyvilágban: hirdetni kell az Isten országát. Jézus számít ránk! Minden nap újítsuk meg azt, hogy a reménység jegyében zarándokolunk tovább Istenünk felé.
Szentmise után a regisztrációt követően elkezdődött a kommunikációs tréningünk, ahol kreatív játékokkal tudtunk egymáshoz kapcsolódni, jobban megismerni a másikat. A jó hangulat adott volt, a játékok segítették azoknak a bevonását is a közösségbe, akik először jöttek el cigánypasztorációs találkozóra. A délelőtti tréning fő mozzanata az Istenről szóló plakát tervezése volt. Érdekes volt látni, hogy a feladat során milyen sok kommunikációs mozzanatot, együttműködést segítő vagy akadályozó tényező figyelhető meg egy-egy csoportmunka során. Ezek összegyűjtése segített bennünket, hogy tudatosítsuk magunkban, hogyan lehetünk sikeresek a kommunikációban, a kapcsolódásban és az együttműködésben. Többen reflektáltak önmaguk működésére, mi is történik, ha pl. két vezető egyéniség kerül egy kiscsoportba és a kiscsoport többi tagja hogyan tud működni egy ilyen helyzetben.
A jóhangulatú csoportmunka után az ebéd következett. Még egy kis meglepetés is érte a hölgyeket nő nap alkalmából: Ede atya kiemelte, a női példaképünk nem más, mint Szűz Mária az ő tökéletes engedelmességével, Istenre hagyatkozásával és hitével. Fontos tanulnunk tőle, mit is jelent nőnek, feleségnek, anyának lenni.
A délutáni órákban lehetőség nyílt betekintést nyerni több szervezet működésébe, amely által új kapcsolatok és ismeretségek is köttethetnek, valamint a jó gyakorlatok, bevált gyakorlatok megosztása segítség tud lenni a jelenlevők munkájában. Antalné Csák Krisztina az Elfogadlak Alapítványról mesélt, ahol a Szent Ferenc kisnővérekkel kiépített arlói programról számolt be. Molnár Mariann a szaléziak által működtetett Don Bosco Barcika Tanodát mutatta be, hogy milyen módon igyekszenek lehetőséget biztosítani a diákok támogatására. Szó esett a Nemzeti Ifjúsági Tanács munkásságáról, akik a hátrányos helyzetű és roma gyerekek tehetséggondozásában vállalnak szerepet. A Romano Teatro is bemutatkozott, sőt, zenei előadásukkal hamar örömteli hangulatot varázsoltak a terembe. „A kultúra eszköztárával olyan hidakat emeljünk kultúrák és szubkultúrák, ember és ember között, melyek minden körülmények között átjárhatóak. A Romano Teatro Cigány Nemzetiségi Színház az országban egyedülálló módon saját maga fogalmazza meg a színpadra állított műveit mivel nemcsak közvetítők, hanem alkotók is.”
A nap zárásaként mindenki megosztotta, mit vitt magával a napból. A közösen együtt töltött nap után feltöltődve, békével és újabb lendülettel indultunk hazafelé.
Szabó Veronika