2025.01.29. 15:24
Cigánypasztorációs közösségi találkozót tartottunk Mátraverebély-Szentkúton nemzeti kegyhelyünkön 2025. január 25-én, szombaton. A találkozó célja a kapcsolódás, a beszélgetés, a közös gondolkodás, a tapasztalatok cseréje mellett a kommunikációban és a közösségfejlesztésben való növekedés volt. Különböző szervezetek munkálkodását ismerhettük meg, közösen ünnepelhettük a szentmisét, kommunikációs tréningen is részt vehettünk és nem maradt el a közös éneklés és a kulturális előadás sem. Eljöttek olyanok, akik több tíz éve tevékenykednek a cigánypasztorációban és olyanok is, akik csupán pár hónapja csöppentek bele ennek világba. Egy igazi találkozás volt egymással, önmagunkkal, és a Mindenható Istenünkkel.
Megérkeztünk Mátraverebély-Szentkútra, első utunk a templomba vezetett. Hova máshova is mehettünk volna először, mintsem az Úrnak szent házába, az mi Istenünk lábához, hogy az egész napot, a találkozót az ő kezébe helyezzük, hogy a találkozások, beszélgetések által Vele találkozzunk és a nap elmúltával ne csak egy szépen megmaradó emlék legyen csupán, hanem élő kapcsolat egymással és az Istennel. Ahogy szép lassan megérkeztek az emberek, egyre inkább elevenedett meg a konferenciaterem, megtelt élettel és zenével. Milyen szép volt látni, hogy a résztvevők spontán módon Isten dicsőítésével kezdték a napot! Mert tudják, mi a lényeg, és hogy Ki a lényeg. A regisztráció után nagy körbe leülve kezdődött el a megjelent szervezetek bemutatása. Lakatosné Bangó Mária beszélt nekünk a Kállón működő Felzárkozó Települések Programjához kapcsolódó Baptista Szeretetszolgálat által végzett munkáról, Oláh Borbála Ságújfalun és Szalmatercsen végzett sokrétű munkálkodásukat mutatta be, ahol nem csupán fizikai, anyagi, hanem szellemi és lelki segítséget is adnak az ott élőknek. A Szent Ferenc Szegényei Alapítvány ebben segít számukra. A Gyöngyösoroszi Segítő Kezek Alapítvány elnöke, Somlai László emlékezett vissza a kezdetekre, a Jó Pásztor Nővérek tevékenységére és az ő hagyatékukra, jelenükre. A fiatalokkal való foglalkozás, táborok szervezése mellett ruhaosztással, annak jelképes összegű eladásával segítik a helyiek életét, a tárgyak megbecsülésének fontosságát. Nagy kihívás számukra, hogy a szerzetesközösség által elindított misszió a továbbiakban támasz nélkül marad, mivel a Jó Pásztor Nővérek kivonultak Magyarországról. De teszik, amit tenni kell addig, ameddig tudják. És jó volt látni, hogy van folytatás, van megújulás, van utánpótlás a szolgálattevők körében is. Kovács Tamás Bence pedig a Nemzeti Ifjúsági Tanácsot mutatta be röviden, ahol ő a szervezet szociális- és roma ügyek, valamint az egyházi kapcsolatokért felelős vezetője. Céljuk, hogy a hátrányos helyzetű tehetséges fiatalokat felkarolják és segítsék előrelépésüket, hogy a hátrányos helyzet ne legyen akadálya a tehetség kibontakozásának. A délelőtt folyamán kommunikációs és közösségfejlesztő tréningen vettünk részt Török Dénes, Török Orsolya és Pálfi Judit iránymutatásával. Játékos formában igyekeztek rávilágítani a kommunikáció fontosságára, sokrétűségére és közösen vonhattuk le a tapasztalatokat. Többek között reflektáltunk arra, hogy ami számunkra egyértelmű, az nem biztos, hogy a másiknak evidens, hogy a személyesség mennyire fontos, és hogy a türelem elengedhetetlen az egymás megértésében. Fontos tudatosítanunk, hogy mindannyian mások vagyunk, de ez nem csupán konfliktushoz, hanem remek lehetőséghez is vezet. A visszakérdezés, a jó kérdések megfogalmazása mellett a füleinket is ki kell nyitni, hogy a másikat meghalljuk, hogy ne csupán a szánk járjon.Az érzelmek nagy hatással tudnak lenni a józan gondolkodásra, hiába tudjuk az elméletet, a gyakorlatban ez nem mindig működik, de lehet, sőt, fontos gyakorolnunk. Összességében egy kis ízelítőt kaphattunk mindezekből, beszélgethettünk egymással négyszemközt, kiscsoportban, és nagy körben is. Akik ismerték már egymást, azoknak öröm volt újra találkozni, akik először voltak ilyen alkalmon, a kezdeti feszültség és szorongás elmúltával hamar tudtak kapcsolódni másokhoz. A jóízű ebéd után a kegytemplomban folytattuk napunkat szentmisét ünnepelve. Milyen szép egybeesés, hogy egyrészt Boldog Emiliának, nagy cigány szentünknek volt emléknapja, valamint Szent Pál megtérését is aznap ünnepelte egyházunk. Mert minden nap meg kell térnünk újból és újból a mi Istenünkhöz, az élet forrásához, hogy életünk legyen és az bőségben legyen. (vö Jn 10,10) A szentmisét követően a Civil Integráció Közhasznú Alapítvány által működtetett egri VÁR tanoda diákjai és tanárai jöttek el hozzánk, hogy kulturális, hagyományőrző előadást mutassanak be nekünk. Volt zene, ének, tánc, vers, remek hangulat, megérintő történetek, vidám pillanatok, kapcsolódások. Eljött a tanodás fiatalokkal Száváné Szabó Éva is, aki a Cigányok könnye címmel nemrég megjelent verseskötetéből olvasott fel és mondta el művei születésének háttértörténetét. Az előadás után az Alapítvány is bemutatkozott és kötetlen beszélgetés indult el a további együttműködések lehetőségeiről. A nap végén ismét betértünk a templomba hálát adni a napért és kérni, hogy Isten folytassa a munkálkodást az emberek szívében, hogy amit elkezdett jót, azt tegye teljessé, hogy a párbeszéd, az együttműködés, a megbocsátás valósággá váljon az életünkben. Mert arra hív, hogy az Ő egyházában, az Ő testében egyek legyünk. Mert “mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1) Szabó Veronika BCI