A Boldog Ceferino Intézet 2018. február 20-án és 21-én Tuzséron tartotta az Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében projekt keretén belül megrendezett együttműködési tréninget. A projekt együttműködő partnerei – Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Kassai Főegyházmegye, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Gyulafehérvári Caritas képviselői - személyesen találkoztak, hogy az együttműködés kereteiről, a projektben megvalósuló képzések témáiról, lehetséges kapcsolatokról folytassanak párbeszédet.A tuzséri Művészetek Háza adott otthont a találkozónak. A két konzorciumi partner, a Boldog Ceferino Intézet és a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, saját szervezetük cigánypasztoráció területén végzett tevékenységeit és kezdeményezéseit mutatta be.
A szombathelyi szeretetszolgálat 1991. óta segíti a rászorulókat, a halmozottan hátrányos helyzetű családokat, időseket, betegeket, megváltozott munkaképességűeket, pszichiátriai és szenvedély betegeket. Kiemelkedő programjuk a Kríziskamra mintaprojekt.
A Boldog Ceferino Intézet küldetését, képzési kínálatát, a közmunkaprogramot, és az Intézet másik nyertes új úniós pályázatának lehetőségeit (Pasztorációs programok a roma kultúra megőrzésének szolgálatában) Farkas Gábor képzésszervező vázolta.
A Gyulafehérvári Caritas szerteágazó tevékenységeit Péter Szabolcs tárta elénk. A 27 éve működő civil szervezet hét megyében hovatartozásról függetlenül segíti a rászorulókat. Részletesen bemutatta a romák integrációját és felzárkózását segítő programokat, különös tekintettel a székelyudvarhelyi Budvár negyedben, Marosszentgyörgyön és Ozsdolán folyó közösségépítő munkára.
Sepsiszentgyörgy Őrkő negyedének életét Kalányos Ottó kispap beszámolóján keresztül ismerhettük meg. Márkus András plébános és a Szeretet Misszionáriusai már több évtizede állandó jelenlétükkel segítik a telep lakóit, igyekeznek önkéntesek bevonásával, és az önkormányzattal, illetve a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve segíteni a családok boldogulását.
A Gyulafehérvári Érsekség pasztorális tanácsának vezetője, Portik-Hegyi Kelemen több lehetőséget lát arra, hogy a kispapok képzésbe, majd később a papi rekollekciók tematikájába hogyan illeszthető a cigánypasztoráció. Hisz sürgető a helyzet, kevésbé a paphiány, mint inkább a hátrányos helyzetűek között végzett krisztusi szolgálat fontossága miatt.
Kárpátalja cigány táborainak helyzetéről Pápai Zsuzsanna és Pajerska Katarina számolt be. A szegénységben élő, magyarul beszélő, de ukrán állami környezetben lakók között különösen szükség van az identitásuk megerősítésére, miközben szociális helyzetük javítása is elengedhetetlen lenne.
Majnek Antal atya, munkácsi püspök biztató szavai felhívták a figyelmet arra, hogy milyen sokat tanulhatunk cigány testvéreinktől, hisz ők elfogadják az Életet, ragaszkodnak a családhoz, s örömmel fogadják a segítők jelenlétét is. Hangsúlyozta, hogy „evangéliumra van szükség, nem adományokra” – ezt minden cigányokat segítő igyekezzen érvényesíteni a munkájában.
Székely János püspök atya személyes buzdítása is arról szól, hogy a szív legfontosabb! „Ha cigány testvéreink befogadják Istent, nagy változások lesznek az életükben. Minden máshogy látnak majd, előre tudnak lépni munkában, a családi életben, nehézségeik leküzdésében. Inkább adjuk az Urat, ne pénzt. Segítsük, hogy maguk is talpra akarjanak állni.”
Orsós Zoltán atya személyes tanúságtétele saját papi életéről, az elfogadásról és az elfogadottságról egészítette ki a hivatalos beszámolókat. Fontos hangsúlyokra hívták fel a figyelmet más cigány közösségekben (Arló, Balajt, Tuzsér, Hódmezővásárhely, Miskolc településekhez kapcsolódók) dolgozó laikus és szerzetes testvérek is, melyek segítik, hogy megértsük a cigány testvérek mentalitását és a többségi társadalomhoz való viszonyulásukat is.
A találkozó második napján a görögkatolikus egyház szerteágazó tevékenységeivel ismerkedhettünk meg. Makkai László helynök a Miskolci Egyházmegye területén élő cigány közösségek fejlesztésének színtereit mutatta be. A népességi és foglalkoztatási mutatókkal összefüggésben igyekeznek válaszolni a települések igényeire, számos közoktatási és gyermekvédelmi intézményt, tanodákat, közösségi házakat tartanak fenn a területen, és komoly lelkipásztori munkát is végeznek. Jelen volt Orosz Istvánné, a Nyíregyházi Egyházmegy cigánypasztorációs referense is, aki több ponton rámutatott a tevékenységek összehangolásának lehetőségeire is.
A nap hátralevő részében igyekeztünk feltérképezni projektünk célcsoportjának, az egyházi szereplőknek a jelenlegi viszonyulását a cigánypasztoráció problémáihoz. Majd kerestük azokat a módokat, csatornákat, ahol hatékonyan meg tudjuk őket szólítani. A harmadik témakörben a képzés tartalmára tettek javaslatokat a szakemberek, különösen hangsúlyozva a terepgyakorlatok és a személyes kapcsolatok jelentőségét a cigánypasztorációban.
A találkozó közvetlen, baráti hangulata lehetőséget teremtett arra is, hogy immár a cigánypasztorációért végzett imáink is összekapcsolódjanak, s így az Örömhírt megújult lendülettel vigyünk testvéreink közé.
Bángi-Magyar Anna