Székely János püspök atya húsvéti üzenetét olvashatjátok.Baxtale Patradyake bare dyesa dorosarav Tumenge!
Húsvét reggelén a piemonti falvakban az emberek kisietnek a kutakhoz, a patakokhoz, a forrásokhoz, és megmossák az arcukat, a szemüket. Azt mondják, hogy így kapnak „húsvéti szemeket”. Krisztus keresztje és föltámadása egészen más fénybe helyezi az életünket, a világot. Ha tudunk húsvéti szemekkel nézni, akkor egy szelíd fényesség, a föltámadás fénye ragyog be még az életünk legsötétebb zugaiba is.
Egy elbeszélés szerint egy királynak három fia volt, és nem tudta eldönteni, melyik legyen az utóda. Azt a feladatot adta nekik, hogy teljesen töltsenek meg egy nagy termet a palotájában. Egy aranypénzt adott mindegyiküknek. Az első három szekérnyi lúdtollat vett, de a terem csak egyharmadig telt meg. A második hat szekér szénát, de a terem csak kétharmadig telt meg. A legkisebb fiú elővett egy gyertyát, meggyújtotta, és az ablak nélküli, hatalmas terem azonnal megtelt a gyertya szelíd fényével. Az életünket nem lehet dolgokkal, élvezetekkel, élményekkel, sikerekkel igazán megtölteni. Csak a hit és a szeretet fényével. Csak azzal a fénnyel, amely a véges világon túlról jön, a mi Teremtőnktől, amely Krisztus keresztjéből és húsvéti sírjából árad.
Az Egyesült Államokban egy diák katolikus egyetemre járt, ahol egy jezsuita atya is tanította. A fiatalember ateista volt. Az órák alatt nagyon gyakran közbeszólt, vitázott, gúnyos megjegyzéseket tett. Egy alkalommal bement az atyához, és ezt a kérdést szegezte neki: „Mit gondol, rá fogok-e találni én valaha is az Istenre?” Az atya kissé ideges hangulatban volt, hallgatott, majd ezt mondta: „Nem, te soha nem fogsz rátalálni Istenre!” A fiatalember megdöbbent. Az atya egy kis szünet után így folytatta: „Te soha nem fogsz rátalálni Istenre. Ő fog rád találni.” A fiatalember elment. Nem sokkal később rákos lett. Az első kezelések után egy kicsit jobb állapotba került, újra ott volt az egyetemi városban. Az atya akarta keresni, ám a fiatalember előbb kopogtatott nála. Azt mondta, hogy a betegsége elején kétségbeesett, haragudott mindenre és mindenkire. Azután eszébe jutott az atya valamelyik órán elhangzott egyik mondata: „Az életben az egyik legnagyobb tragédia az, ha valaki úgy megy keresztül rajta, hogy soha nem szeretett igazán. Vagy – ami nagyon hasonló ehhez – úgy, hogy senkinek nem fejezte ki a szeretetét.” A fiatalember rájött, hogy ez mennyire igaz, és elhatározta, hogy a legnehezebbel kezdi: az apjával. Az apja épp újságot olvasott. Ő odaállt eléje és azt mondta: „Apa, valami fontosat szeretnék neked mondani.” Az apja meg se moccant, csak mormogott valamit, és tovább olvasta az újságot. A fiatalember folytatta: „Apa, szeretném neked elmondani, hogy mennyi mindenért hálás vagyok neked, hogy mennyi mindenért tisztellek… és hogy nagyon szeretlek.” Az apa kiejtette a kezéből az újságot. Lassan felállt, odalépett a fiához, azután átölelte. Perceken át szorította magához. Aztán végigbeszélték a fél éjszakát. A fiatalember így fejezte be az elbeszélését az atyának: „Rájöttem, hogy Isten nem úgy segít rajtam, hogy megoldja a problémáimat úgy, ahogyan azt én elképzelem, hanem úgy, hogy rávezet a szeretet útjára. Valóban, rám talált.”
A Nagyböjt alatt, a hosszú karantén idején Isten a szeretet útjára akar rávezetni mindannyiunkat, Nem oldja meg minden problémánkat úgy, ahogyan azt mi elképzeljük, hanem hív minket a szeretet útjára, az önmagunk odaajándékozásának néha keskeny és meredek ösvényére. Annak lesz igazi Húsvétja, aki rátalál erre az útra.
Kedves cigánypasztorációs Munkatársak, Atyák, Szerzetesek, kedves Nővérek, kedves Cigány Testvéreim!
Kívánok a nehézségek között is áldott Húsvétot, húsvéti szemeket és húsvéti szívet! Baxtale Patradyake bare dyesa dorosarav Tumenge!
+ Székely János püspök