Harmadik, egyben befejező részéhez érkeztünk az őrkői közösség bemutatásának.
Miért is derűlátó Márkus András atya?A becsületes munkavállalók és a kereskedők rétege rendszerint késő ősszel haza érkezik. Elkezdődik november végén a keresztelések szezonja templomunkban. Ugyanakkor a harmadik csoport is kezd haza szállingózni. Amíg az első két csoport csendesen, szerény külsőségekkel, de azért vendéglőt kibérelve jönnek keresztelést kérni, addig „újgazdagék” 10-20 kocsiból álló „konvojban” vonulnak fel a város utcáin végig hangosan tülkölve. Ők már január közepén visszatérnek külhoni üzelmeikhez, keserű szájízt hagyva itthoni nemzettársaikban és papjukban egyaránt. Ők már csak annyira tartoznak hozzánk, hogy gyermekeiket itthon kereszteltetik meg, hiszen odakint nem tartoznak egyetlen egyházközséghez sem, halottaikat is itthon temettetik el szinte kegyeletsértő pompával.
De miért is aggodalmas és borúlátó a „rasaj”?
Az Őrkő-telepen nemcsak „cigány-plébánia”, de „cigány iskola” is működik, mely intézményekkel integrációjukat, a civilizált társadalomba való beilleszkedésüket céloztuk meg az 1991-es Szeretet Misszionáriusainak letelepedésével, az 1994-es iskolaalapítással és az 1996-os Plébánia-létesítéssel. Keserűen tapasztalom, hogy a szeptemberben az I-VIII. osztályokba beiskolázott 480-500 gyermek, és az óvodába beírt 80-90 kisgyermek közül körülbelül a fele az, akik rendszeresen látogatják a tanintézményt, a hiányzások oka pedig éppen a „szülők hiánya”, a külföldön való tartózkodásuk, ottani tevékenységük. Általában vagy viszik a gyermekeiket is, de ott nem járatják iskolába, vagy itthon hagyják kicsinyeiket a nagyszülők gondoskodására bízva, s így igazából a tanulmányi előmenetelre senki sem figyel oda. A tények önmagukért beszélnek. A 2016-17-es tanévben 5 tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt abból a csoportból, amelyik 2009-ben 64-es létszámmal kezdte el az első osztályt iskolánkban. A szülők „nemtörődömsége”, egy pozitív jövőkép hiánya és a modern „neo-nomadizmus” számlájára írom gyermekeink távolmaradását az iskolától és a templomtól.
Mindezek ellenére derűlátó a „cigányok papja” és a nővérek is: Az Úr szolgálatában mi nem a mának dolgozunk, hanem a jövő érdekében tesszük, amit tennünk kell. Az itthon maradt családok lassanként igazából kezdik értékelni a templomban és az iskolában kifejtett munkát, mert látják és belátják, hogy minden a gyermekeik érdekében történik. A társadalomba való beilleszkedésért folyó céltudatos nevelésnek előbb-utóbb meg lesz a gyümölcse. Jézustól kapott megbízatásunk szerint ezért imádkozunk és munkálkodunk a szívünkhöz közel álló, szegény cigány lakosság körében. E szándékunk teljesülésére kérjük a Nevi Yag olvasóinak szíves imáját.
Márkus András plébános és a Szeretet Misszionáriusainak nővérei, valamint a „Néri Szent Fülöp” nevét viselő iskola tantestülete.
Forrás: Nevi Yag