Sepsiszentgyörgyi beszámoló – Az őrkői közösség 2.rész: Megélhetőségi lehetőségek után kutatva

Őrkői családMárkus András atya 1991-ben kapta plébánosi kinevezését a városban lévő Szent Gellért Plébániára, azzal a meghagyással, hogy a magyar és csángó hívek lelkipásztori ellátása mellett, ezen a másik plébánián gondja legyen a város cigányaira is. Az 1991-1996 között végzett 5 éves munkája során alkalma volt megismerni a cigány hívek valós helyzetét, s igazából ez indította arra, hogy indítványozza főpásztoromnak a személyi plébánia megalapítását.

A Kárpát-kanyarban élő székely népről azt szokták mondani, hogy „még a jég hátán is megél”. Ezt a tudományt és életre-valóságot a cigányok is megtanulták tőlünk, mert az itthon maradt 300 család koldulásból, kukázásból, alkalmi munkából és szociális segélyekből (a hat-hét gyermek után járó állami támogatás) a létminimum legalján valahogy eltengeti az életét.

Az itthon hivatalosan is dolgozó kb. 100 család mellett van egy nagyon átláthatatlan réteg, mely körülbelül 300 családot érint. Ők lennének a külföldön munkát vállaló, és a nagyon homályos jövedelemmel, túl hamar meggazdagodók csoportja. De lássuk csak ezeket a kinti lehetőségeket.

Egy kissé egyháziasan és az erkölcsteológiát is szem előtt tartva, semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy némely családok tavasztól késő őszig mezőgazdasági munkavállalóként gyümölcs és zöldségszedéssel igyekeznek valamilyen jövedelemhez jutni. Persze keményen kell dolgozniuk és a haszon éppen csak a normális megélhetéshez elegendő. Egy másik csoport, már keletiesebb vonásokkal és örökséggel, kereskedőként tevékenykedik. Ez abból áll, hogy a nagykereskedelemben felvásárolnak olcsón bizonyos közhasználatú cikkeket, melyekkel járják a falvakat és drágábban értékesítik, hogy jövedelemhez és némi nyereséghez jussanak. Sokat kell talpalniuk, nagy területet bejárniuk, ahhoz, hogy az árut eladhassák. Még ezt is becsületes munkának találom. Ebből a két elsőből nincs akkora haszon, hogy egy-két év alatt a legújabb kiadású gépkocsikkal érkezzenek haza. Ám ott van az a harmadik csoport, melynek tagjai csekély két-három év alatt új lakást vásárolnak, vagy a régit teljesen modernizálják, s a legújabb típusú autókkal furikáznak. Gépkocsi vezetői jogosítványt vásárolnak, de itthon még az elemi iskola négy osztályát sem tudták elvégezni, gyakorlatilag írástudatlanok, és külhonban, most már Lengyelországban, Bulgáriában, Szerbiában vagy akár Németországban sikeresen meggazdagodnak. Közülük kerülnek ki azok, akik koldulásra toboroznak, átláthatatlan autó adás-vételeket bonyolítanak le, prostitúcióban futtatnak innen-onnan összeszedett lányokat, és még jó néhány általam sem ismert ügyletnek lebonyolítói. Ez a harmadik csoport nem jár hozzánk a templomba, csak az áldozataik, a koldulásra kényszerítettek, az általuk kizsákmányoltak és meglopottak jönnek elpanaszolni keserveiket.

Márkus András plébános és a Szeretet Misszionáriusainak nővérei, valamint a „Néri Szent Fülöp” nevét viselő iskola tantestülete.

Forrás: Nevi Yag

 

×

...