Márkus András atya 1991-ben kapta plébánosi kinevezését a városban lévő Szent Gellért Plébániára, azzal a meghagyással, hogy a magyar és csángó hívek lelkipásztori ellátása mellett, ezen a másik plébánián gondja legyen a város cigányaira is. Az 1991-1996 között végzett 5 éves munkája során alkalma volt megismerni a cigány hívek valós helyzetét, s igazából ez indította arra, hogy indítványozza főpásztoromnak a személyi plébánia megalapítását.Kovászna, mely a „Kárpát-kanyarban” található, Romániának és egyben Erdélynek is egyik legkisebb megyéje. A megyeközpontként működő Sepsiszentgyörgy 68 ezer la-kosának 7,5%-a, vagyis 5.100 fő cigány származású, akik néhány család kivételével katolikusnak vallják magukat. 1996 augusztusa óta a város egyik negyedében, Őrkőn, ahol a cigány lakosság zöme lakik, Erdély érseke, dr. Jakubinyi György megalapította a „Mária, Világ Királynője” római katolikus plébániát, amely különleges státuszú személyi plébánia. A város összes cigányai ehhez a plébániához tartoznak. A Szeretet Misszionáriusai, Kalkuttai Szent Teréz anya leányai már 1991-ben rendházat és templomot építettek a nevezett városrészben, így az egyházmegye a személyi plébánia létesítésével igyekezett tökéletesíteni pasztorális gondoskodását a városban élő, sok nyomorúságot, lenézést, kiközösítést és megvetést elszenvedett cigány lakosság körében.
1991-ben kaptam plébánosi kinevezést a városban lévő Szent Gellért Plébániára, azzal a meghagyással, hogy a magyar és csángó hívek lelkipásztori ellátása mellett, ezen a másik plébánián gondom legyen a város cigányaira is. Az 1991-1996 között végzett 5 éves munkám során alkalmam volt megismerni a cigány hívek valós helyzetét, s igazából ez indított arra, hogy indítványozzam főpásztoromnak a személyi plébánia megalapítását.
Ezek után szeretném röviden összefoglalni az elmúlt 26 év -„rasajként” 21 év - során szerzett tapasztalataimat.
Kicsodák is a mi egy-házközségünk hívei? Most már magyarul beszélő, a város szélére megtelepedett cigányok, akik régebben még téglavetésből, vesszőkosár fonásból, erdei gyümölcs - és gombaszedésből és mindezek értékesítéséből tengették életüket, majd a Köztisztasági Vállalatnál utcaseprőként, vagy gyárudvarok tisztításával, rendben tartásával foglalkozva, becsületes munkával keresték meg a mindennapi betevő falatot, tartották el népes családjukat. Az 1989-es események egyik nagy „vívmánya”, a „privatizáció”, teljesen tönkretette a gyárakat, nemcsak a magyar és román lakosság számára, de a cigányoknak is munkahelyek megszűnését és az addig ismeretlen munkanélküliséget hozva magával. A Köztisztasági Vállalat modernizálódott, javarészt gépesítették az utcák tisztán tartását, s jelenleg körülbelül 45-50 cigány férfi dolgozik utcaseprőként, és nagyjából ugyanennyi asszonynak jutott lépcsőház takarítóként munkalehetőség a különböző lakótársulásoknál. Összegezve a munkalehetőségeket: az egyházközséghez tartozó, megközelítőleg 700 családból körülbelül 90-100-nak van elfogadható, hivatalosan is elismert munkahelye.
Márkus András plébános és a Szeretet Misszionáriusainak nővérei, valamint a „Néri Szent Fülöp” nevét viselő iskola tantestülete.
Forrás: Nevi Yag