Gyakran tapasztaljuk, hogy segítő szándékunk nem ér célt, nem segíti a rászorulót az adott helyzet megoldásában, vagy épp az előrelépésben. Ennek oka lehet a segítő hozzáállása. Kósa Anita szociális szakember tanácsait tesszük itt közzé.
A teljes írás a „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” Cigánypasztorációs kéziköny című kiadványunkban olvasható.Ahhoz, hogy minden helyzetben jól reagáljunk segítőként, mindenképpen fontos beleélnünk magunkat az elesett embertársunk helyzetébe. Ne tegyünk olyat, amit ellenkező esetben mi sem viselnénk jól!
A saját gyakorlati módszerem az, hogy:
1.) Annak segíts, aki kéri!
2.) Abban segíts, amiben kéri!
3.) Akkor segíts, amikor kéri!
Úgy gondolom, ennek a három szabálynak a betartása hozzásegíthet ahhoz, hogy elfogadott és hatékony segítővé váljon az ember. A pontosabb érthetőség kedvéért fejtsük ki ezt a három szabályt, hogy világossá tegyem, mit is jelentenek a gyakorlatban.
1.) Annak segíts, aki kéri!
Hatékonyan csak akkor tudunk fenntartható változást előidézni akár egy-egy személy életében, akár egy közösségben, ha már felébredt bennük az igény a változásra. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy motiválhassuk őket, és az első akadálynál is legyen erejük tovább küzdeni.
2.) Abban segíts, amiben kéri!
Sokan esnek abba a hibába, hogy elhiszik magukról, hogy külső szemmel nézve ők meg tudják állapítani, hogy a másiknak mire van szüksége. Ez minden esetben hiba! Egy rossz körülmények között élő iskolásnak vihetek én íróasztalt, forgószéket vagy laptopot, de mit ér, ha nincs áram a lakásban, vagy éppen tűzifa. Sokszor hallottam segítőktől, hogy hiába viszik kamionszámra a ruhát és a bútorokat egy-egy telepre, tavasszal már semmi nincs belőle. Miért is akarjuk mi eldönteni, hogy másnak mire van szüksége? - Nagyon fontos, hogy a beavatkozás előtt a segített személy vagy közösség meg tudja fogalmazni, hogy miben kér segítséget.
3.) Akkor segíts, amikor kéri!
Gondolhatjuk, hogy ez felesleges szabály, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem. Hányszor fordul elő az a segítők mindennapjában, hogy valaki megállít bennünket a gondjával, és azt a választ kapja tőlünk, hogy „majd kitalálunk valamit”, „majd csinálunk valamit”, vagy éppen” holnap gyere be és megbeszéljük”. Számtalanszor csörren meg a telefonunk, és rövid hezitálás után, vagy spontán már fel is vesszük, mondván, ez most fontos. Ne halogassunk!
Kósa Anita