A Katolikus Nemzetközi Bizottság a Cigányokért (CCIT) éves konferenciájára (2019. április 5-7. Trogir, Horvátország) készülve szeretnénk Claude Dumas atya gondolatait megosztani a nemzetközi szervezet feladatairól és küldetéséről.
Bármely országban élünk és tevékenykedünk hozzájárulhatunk a kölcsönös megértés és elfogadás előmozdításához.A CCIT találkozóin megfelelt hivatásának. Európa számos országából mintegy 150 fő érkezik a találkozókra, s nem azzal a céllal, hogy a cigányokról vitát folytassanak, hanem azért, hogy megosszák a körükben szerzett tapasztalataikat életükről, a náluk folyó evangelizációról, mindezt a feltétlen testvériség légkörében, ahol cigány és nem-cigány emberek együtt töltenek el egy hosszú hétvégét.
A CCIT-nek nincs más feladata, mint lehetővé tenni a népek közötti találkozást az itt és most aktuális politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, egy házi, pasztorális körülményei közepette, valóságos mozaikot képezve ezáltal, amelyben mindenki részéről elvárt az erőfeszítés, hogy odafigyeljen arra, aki egy mienktől eltérő nyelven fejezi ki magát, aki egy másik valóságban él, s akit ajándékként kell fogadnunk. Egyedülálló megtapasztalás, melyben néhány nap erejéig mindenki vendég és vendéglátó a másik életének megismerése által, s melynek idejére megszűnnek a faji, vallási határok, hogy létrejöjjön a közösség, a közös egység, a sokféleség közössége, a különbözőség tisztelete jegyében. Kétség kívül ez tekinthető a CCIT erős oldalának, ez tette lehetővé, hogy ma már hosszú múltra tekinthet vissza.
Tény, hogy napjainkban nem a pionírok életét éljük, s a CCIT-nek alkalmazkodnia kell, miként azt a múltban is tette, a világméretekben jelentkező új körülményekhez, a gazdasági válsághoz, az új technológiákhoz és kommunikációs eszközökhöz.
Struktúráját, eszközeit egy többlet igényhez kell hozzá illesztenie, melyet a résztvevők körének bővülése jelez, mindeközben ügyelnie kell arra, hogy meg- őrizze stílusa közvetlenségét. Kétség kívül fel kell tennie magának azt a kérdést is, hogy milyen közvetítői szerepet láthat el jelesül az egyházi szervezetekkel való kapcsolatában.
A CCIT azonban CCIT marad mindaddig, amíg lesznek olyanok akikben „Yoška lelke lakik”, akik a cigányok társadalmi elismerése ügyében válaszolnak a kihívásra. S mindezt nem azért teszik, mert kedvet éreznek a perifériák egyszerű lakóival való foglalkozásra, hanem abból az indíttatásból, hogy ők is valódi hús-vér emberek, akiknek hangját meg kell hallanunk, meg kell ismernünk, s véleményüket értékelnünk kell. A vetés itt-ott már kihajtott…
Claude Dumas atya
Forrás: Nevi Yag