Elöljáróban néhány szó Sója Miklós atyáról
Püspöke megbízásából 1942-ben új pap érkezett a hodászi görögkatolikus közösségbe. A fiatal és ambiciózus Sója Miklós, ahogyan az illik, végiglátogatta a falut, s mindenkihez volt egy-egy szava. A falu végéhez érve, a kolerás negyedben az elnevezés utalás az egykori dögkútra - nem látott mást, csak gyermekeket, akik láttára riadtan futottak a viskók felé. Amikor lassan visszaszivárogtak, leült közéjük a patakpartra és beszélni kezdett hozzájuk. A gyermekek hamar megtanulták az új pap nevét, akinek szelíd tekintete és nyugodt, néha szigorú, de mindig kedves szavai, öntudatos felnőtteket neveltek ezekből a cigány gyermekekből, akik mások szemében semmik voltak.
Mentalitásának bemutatására két rövid megjegyzést idézek tőle:
„A náluk tett első látogatásomkor, látva nyomorúságos életkörülményeiket, az ámulattól, melyet egy felfedező érezhet, így kiáltottam fel magamban: de hiszen ez a sziget nincs is rajta a püspökség térképén!”
„Idővel rájöttem, hogy ha emberi lényeknek tartom őket, akkor nemcsak 1500, hanem 3000 emberhez szól a küldetésem.”
Helyszín és a fontosabb események
Hodász az ország északkeleti régiójában található, Mátészalka és Nyírbátor között félúton. A település lakóinak körülbelül a fele cigány származású. Többségükben oláh cigányok, kisebb létszámban romungrók. Ez utóbbiak a református egyházhoz tartoznak. Az oláh cigányok - akik ősi mesterségük után „cerháriak”, vagyis „sátorkészítők” Miklós atyával folytatott „közös életük” egy máriapócsi zarándoklattal kezdődött 1942- ben, mely a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepére szerveződött. Ettől kezdődő en ez az ünnep lett a cigányok főünnepe. Ez az első zarándoklat „nyitotta meg” közülük sokak szemét, s érlelte meg bennük a gondolatot a szentgyónás és szentáldozás szentségeinek vételére. Ezen kívül egy helyet kellett még keresniük, ahol össze tudnak jönni.
A kezdeti időkben egy- egy családi otthonban gyűltek össze, ott imádkoztak, énekeltek, hallgatták a tanítást, dicsőítették Istent. Később egy házat béreltek e célra, ahol összejöveteleik majdnem mindennapossá váltak. Az 50-es években a patak part helyét, mely egykor a prédikációk szín helye volt, ez a ház vette át. Megvétele után kis palatetős kápolnává alakították. Nagy jelentőségű dolognak számított ez! A cigányok házai akkoriban nádtetősek voltak. A ház megvételéhez jelentős támogatást nyújtott a cigányok adománya. A maguk készítette vályogtéglák eladásából származó bevételt ajánlották fel e célra.
Politikai okokból csak 1949-ben kerülhetett sor a kápolna felszentelésére. Ez alkalomból celebrálták az első lovári nyelven tartott szentmisét. Miklós atya a cerhári nyelvjárás ismeretében maga készítette el a liturgia szövegének fordítását.
A kápolnának több funkciója volt: Isten háza, iskola, különféle közösségi tevékenységek helyszínévé vált. Lévén, hogy az írástudatlanság eléggé széles körben elterjedt volt a cigányok körében, e második funkció szerepe kiemelten fontos volt.
Miklós atya hamar tudatára ébredt annak, hogy a prédikáció, a hitoktatás, az imádságok önmagukban nem elegendőek, mindenekelőtt oktatásra van szükségük. Tanította hát írni, olvasni őket. Egy darab kenyér, egy kis csokoládé segítségével megtanította nekik a késsel, villával való étkezést. A szentképek mellett az abc betűi és szorzótábla díszítették a kápolna falait. A kápolna volt a ruha és cipőosztás helyszíne is. Volt egy füzete, mely a gyermekek lábméreteit tartalmazta. Sokszínű programjaihoz különböző csoportokat szervezett, volt színházi és tánccsoport, valamint sport csapatok.
A kápolna megnagyobbítására és megszépítésére 1968-ban, 1000 USD-t kaptak személyes ajándékként, VI. Pál pápától.
A közös munka és az imádság révén jutottak el a hodászi görögkatolikus romák saját plébániájuk létrehozásáig. A cigány kápolna felépítése és a lovári liturgia bevezetése nemzetközi jelentőséggel bírtak. Miklós atya 40 évi szolgálat után, 1981-ben nyugdíjba vonult. Embersége, papi szolgálata mind a mai napig „érzékelhetők” a közösségben.
Utódai ott folytatták a munkát, ahol ő abbahagyta. Az elsőáldozások és zarándoklatok évről-évre megszerveződtek. A közösség felnőtté vált mind vallási értelemben, mind az élet gyakorlati teendőit illetően. A kápolna az idő múlásával kicsinek bizonyult, s a cigányok álmai már egy nagyobb templomról szóltak. Több szervezet segítsége és a hívek adományai révén az álom testet ölthetett s sor kerülhetett a cigány templom megszentelésére. Az ünnepi esemény főcelebránsa a Migránsok és Útonlévők Pápai Tanácsának elnöke, Giovanni Cheli érsek volt.
Már a templom építése idejében felmerült, hogy további intézmények, központok létesüljenek. A következő években idősek otthona, családsegítő központ, tanoda és óvoda kerültek átadásra.
Jelenleg a görögkatolikus cigány plébánia és az említett centrumok a legjelentősebb foglalkoztatók. A községben a cigányok és magyarok közötti kölcsönös megértés példaértékű. Növekvőben van a cigány diplomások száma, főként a lányoknál, akik az óvodában, vagy a társadalmi segítő szolgálatoknál találnak munkát maguknak.
Úgy gondoljuk, hogy a több mint 70 éve tartó munkánk bőséggel meghozta gyümölcseit.
Rózsahegyiné Juhász Éva
megbízott pasztorációs munkatárs,
Hajdúdorogi Főegyházmegye
Forrás: Nevi Jag
