Tomáš Halík atya, a Prágai Károly Egyetem filozófia professzora, a fenti címmel tartotta meg előadását a 2019. április 5-7. között Trogírban tartott évente megrendezésre kerülő CCIT konferencián.
A kölcsönösség megélése a találkozásban mindannyiunk feladata.Előadását egy pap és egy festőművész között zajló vitával kezdte, mely látszólag a megfestendő oltárképről szólt, valójában azonban az Egyházról és a kereszténységről alkotott felfogásuk eltérő voltáról. Egyikük felfogása szerint az Egyház úgy tekintendő, mint amely Krisztust birtokolja, Krisztus, az igazság és a hit letéteményese, az evilági logika szerint. A birtokló Egyház felfogás alternatívája egy olyan Egyház eszményképe, mely nem más, mint zarándokok közössége. Ez nem más, mint egy úton lévő kereszténység, melynek állandóan, újból és újból, fel kell fedeznie Krisztust, az Isten Országának logikája szerint.
Benedek pápa 2009-ben tette a következő erős kijelentést: „…az Egyháznak gondoskodnia kellene egyfajta „pogányok templomteréről”, ahol az emberek Istenhez kapcsolódhatnak, anélkül, hogy Őt ismernék”. „Magam kétségeket éreztem e gondolattal kapcsolatban. Van-e ma olyan helyzetben az Egyház, hogy megengedhetné magának egy „pogányok templomtere” megnyitását? - vagy nem inkább magának kellene megjelennie alázattal a „pogányok különböző templomterein”, s megpróbálni beszélni a nyelvükön, ahogyan például Pál tette azt az aeropágon? Ha valóban kapcsolatba szeretnénk lépni azokkal, akik keresők, akkor ennek egy zarándokok közötti kölcsönös találkozásnak kell lennie. Lehet, hogy annak személyében, aki az enyémtől eltérő utat választott, s aki a szememben nem több mint egy idegen zarándok, maga Krisztus jön felém.” -
Lehetetlen vállalkozás visszaadni előadása gazdagságát. A teljes szöveg a Titkárságon elérhető.
Gyorgyovich Gábor
Forrás: Nevi Jag