CCIT találkozó Trogírban, 2019. április 5-7.

Ez volt a CCIT 44. találkozója, egyszersmind a negyedik, a Horvátországban rendezettek közül. A 139 résztvevő Európa 18 országából érkezett. A választott téma „a misszió visszacsatolása, a változások forrása” volt. Gyorgyovich Gábor beszámolója.

A nyugati országokból 67, a keleti országokból 72 fő. Közülük 13 szerzetes nővér, 38 pap, férfi szerzetes és diakónus, valamint laikusok: 54 nő, és 34 férfi. A nemzeti részarányok tekintetében, érthető módon, egy horvát túlsúly volt érzékelhető. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy ezúttal hiányoztak a spanyolok, osztrákok és montenegróiak. A romák és fiatalok száma láthatóan magas volt. A találkozó helyszíne, a hotel Medena, a 2008. évi találkozóról már ismerős volt számunkra. Napfényes idő, s vendéglátóink szívélyessége, mosolya fogadott minket. A fogadó csoport előzékenysége s a Titkárság figyelmessége mindvégig érezhető volt, az elszállásolástól az események előkészítéséig, ide értve a modern technika alkalmazását is, mely utóbbi előnyeit a horvátországi romák helyzetét bemutató előadás során tapasztalhattuk. A hotel szokásos mozgalmas élete nem volt zavaró, a levegős terek, s a szálloda infrastruktúrája végig kedvező körülményeket és intimitást biztosítottak számunkra a választott témánk megtárgyalásához: „A misszió visszacsatolása, változások forrása”.

A találkozó eseményei…

A program péntek este egy ökumenikus imával kezdődött, melyet a helyi csoport szerkesztett, s Mario Kopjar atya vezetett. A bevonulási ének a „Laudate omnes gentes” volt. Az üdvözlés központi gondolata „kölcsönös kapcsolatainkról szólt, melyek segítenek termékeny földdé változtatni a világot, ahol Isten igazsága minden teremtett lény számára gyümölcsöt hoz”. A Szentlélek hívását követő igehirdetés Szent Pál Galatákhoz írt levelének egy szakaszát idézte: „ti mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra”. A zsoltár olvasását az „Ubi caritas…” ének kísérte. Szent Márk Evangéliuma Jézus csodáiról szólt: a vérfolyásban szenvedő asszony gyógyulásáról, s Jairus lányának feltámasztásáról. Az egyetemes könyörgés után egy Miatyánkot mondtunk el, mindenki a saját nyelvén. Az imádság befejezéseként Josip Mzrljak püspök mindnyájunkra Isten áldását kérte. Az imádság idejét végig félhomály kísérte, mely segített az elhangzottak elmélyült értelmezésében.

A napot egy baráti esttel fejeztük be, ahol az ételről, italról vendéglátóink gondoskodtak.

Atya

A szombati program elnökünk, Claude Dumas, köszöntőjével indult. Tisztelettel emlékezett meg a CCIT alapítójáról, Yoškáról, s tudatta velünk, hogy Elisa és Léon Tambour - akik a CCIT 1976-os alapításától kezdve minden találkozón részt vettek ­ ezúttal nem tudnak körünkben lenni, de ma reggel velünk együtt imádkozzák a Salve Reginát, s ennek révén kapcsolódnak Yoškához, a CCIT-hez, a cigányokhoz és mindnyájunkhoz…

Josip Mrzljak varazdini püspök üdvözletében emlékeztetett arra, hogy az első náluk rendezett zágrábi találkozón, mely 1991-ben történt, Yoška is jelen volt, közeli munkatársaival és barátaival együtt. Hangsúlyozta, hogy sokat tanulhatunk a romáktól, egyszerű, elemi, ám erős hitükből. Munkánkra Isten áldását kérte.

Püspökatya

Turkson bíboros Üzenetét Alessandra nővér ismertette. A bíboros hangsúlyozta a gyökerekhez való visszatérés jelentőségét, hálával és új buzgalommal, hogy újra rátaláljunk a kezdetek erejére, vitalitására, s hogy mindez át tudjuk adni a jövő generációinak. A misszió visszacsatolásához kölcsönösségre és párbeszédre van szükség. Biztosított minket arról, hogy mind az Egyház, mind a Dikasztériuma mellettünk áll, és erőfeszítéseinkért köszönetüket fejezik ki. A nehézségekről és az olyan eseményekről szólva, melyek fenyegetést jelentenek a romák számára, Ferenc pápát idézte: „arra kaptunk felhívást, hogy legyen egyre szélesebb körben együttműködés”. Majd emeritus pápánkat, XVI.Benedeket idézte: „az igazság által áthatott szeretet…amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk.” A Banneux­i találkozóról megemlékezve kijelentette: „kétség kívül jól végeztek egy fontos és értékes munkát”.

Hangsúlyozta, hogy „kimenő Egyházként”, a Jó Hír megosztásán munkálkodva, „szünet nélkül keresnünk kell a perifériákat, s át kell lépnünk a határokat”. / GE 135 /. Talán ebben a perspektívában kellene elvégezni a CCIT Egyházban betöltött szerepének újra­ olvasását. Ez a tevékenység még gazdagabb és termékenyebb lehetne, ha a Bizottság még nyitottabb lenne az együttműködésre mindazokkal, akik e pasztorációban érintettek. A CCIT hiteles adománnyá lesz mind az Egyház, mind a romák népe tekintetében, ha ki tudja teljesíteni karizmáját a nyitás, és a többi intézménnyel való együttműködés terén. Jézus maga sem egyedül hordta a keresztjét hagyta, hogy cirenei Simon segítse / vö. Lk 23,26 /.

Claude atya bevezető előadásában mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a szervezők, Karolina nővér és csapata által végzett munkáért. A témáról szólva ­ a misszió visszacsatolása ­ elmondta, fontosnak tűnik számára, s megérdemel egy mélyebb elmélkedést. Kihívást és folytonos megújulást jelent az Egyháznak, de hagynunk kell, hogy mélyen megérintsen minket az élet a maga valóságos voltában. E gondolatok illusztrálására az Apostolok Cselekedetei egy részletét idézte, melyben a Mózes idejéből származó szokásról, a körülmetélkedésről van szó. El kell fogadni, vagy el kell utasítani ezt a szokást? A testvérek közül néhányan helyeslik, de Pál és Barnabás elutasítják. Hogyan jutunk ki e zsákutcából? A történet folytatása arra tanít, hogy keressük a kompromisszumot, mely kaput nyit egy egyetemes kereszténység felé, mely nem valósulhatott volna meg, ha Pál nem hagyja magát „felzaklatni” e téma kapcsán. Ennek megtörténtével, Isten megadta apostolainak a bölcsességet és a szükséges szilárdságot egy mindenki számára nyitott vallás megalapításához. Egyetlen más zsinat sem hozott olyan fontos döntéseket, mint ez a jeruzsálemi. XXIII. János pápa szava volt a visszhang, amikor ablakot nyitott a „friss levegőnek”, az aggiornamento­t hirdetve. Majd a II. Vatikáni zsinat, mely tudatosította, hogy a Szentlélek arra kéri az Egyházat, elmélkedjen és gondolkodjon el küldetéséről.

A CCIT 2020 egy Ferenc pápával való lehetséges találkozást hirdet meg. A csoportos munka eredményeként olyan kérdéseket várunk - a pasztoráció; az Egyház és társadalom; a cigányok körében és a cigányokkal együtt végzett missziónk témáihoz kapcsolódóan - melyeket a Szentatya elé tárhatunk.

Az ülés a csoportos munkával folytatódott, melynek értékeléséről, valamint a találkozó zárónyilatkozatában foglaltakról, önálló beszámoló készült, melyet kiadványunkban tovább lapozva olvashatunk.

Előadó

Meghívott előadónk, Tomáš Halík atya, a Prágai Károly Egyetem filozófia professzora, a következő címmel tartotta meg előadását: „Az Evangelizáció mint zarándokok találkozási helye”.

A találkozó munkája két hozzászólással folytatódott, melyeket Nathalie Gadea, és Jézus Kisnővérei előadásában hallgatunk meg. Mindkettőt közli a Nevi Yag 2019. szeptemberi, 65. száma.

A szombati mise főcelebránsa Josip Mrzljak püspök volt. Szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Urunk szenvedése, halála és feltámadása ünnepére való készület napjai kivételes időszakot jelentenek a Jézussal való kapcsolatunk megújítására. Három dolgot ajánlott az e feletti meditációhoz, ezek a böjt, az imádság és a jótékonyság cselekedetei. A szombati napot az ünnepi est „koronázta meg”. A nemzeti konyhák illatai és ízei a határok nélküli barátság és jókedv hangulatát eredményezték, mely mindnyájunkat eltöltött. Az eseményt egy helyi együttes muzsikája kísérte, melyhez többen csatlakoztak, sokan táncra is perdültek.

Tánc

Vasárnap délelőtt Neven Hrvatić és Kristina Čaćić professzorok adtak ismertetést a horvátországi romák helyzetéről, s a körükben végzett evangelizációról. Power-point prezentációval kísért előadásaikon keresztül körképet kaptunk a romák történelméről, jelenlegi helyzetükről, kezdeményezéseikről, valamint eredményeikről, melyeket e 35- 40000 főt számláló népesség körében, velük együttműködve, sikerült elérniük.

A vasárnapi misét Dumas atya mutatta be. Homíliájának középpontjába küldetésünk kérdését állította. Olyan tanítványokká kell lennünk, akik másokat is tanítványokká tesznek, akik megtapasztalják, hogy Jézus tanítása megváltoztatja létezésünket, olyan férfiakká és nőkké, akik képesek „újraolvasni” megélt és megosztott tapasztalataikat oly módon, hogy azok haszonnal járjanak, s általuk folytatható legyen Isten Országának gyarapítása, melynek egyetlen törvénye van, a szeretet.

A szentmise ünnepi fényét Viktor muzsikája, a résztvevők éneke, valamint egy Ave Mária emelte, Sylvie előadásában.

A délutáni kirándulás ­ melynek során a Krka folyó vízeséséhez látogattunk - a résztvevők egyöntetű véleménye szerint kitűnően sikerült.

AtyákCsoportkép

Befejezésként megemlítjük, hogy a helyi tudósítók mindvégig érdeklődéssel kísérték a találkozó eseményeit.

Iskolapad

Forrás: Nevi Jag

×

...